Második hét, második óra.
Kezdés képen öt befejezetlen mondatot kaptunk:

1. Szerintem az a jó tanár, aki...
2. A tanításban a legfontosabb, hogy...
3. A tanulásban az a lényeg, hogy...
4. Az iskola arra való, hogy...
5. A tanár-diák kapcsolatban szerintem az a legfontosabb, hogy... 

Megőrzöm ezt a lapot és ez majd mindig emlékeztetni fog arra, hogy honnan indultam, milyen kép élt bennem a tanári pályával kapcsolatban.
Néhány perc gondolkodás után az elmúlt alkalomhoz hasonlóan párokat alkottunk, és megbeszéltük a lapra írt gondolatainkat. Ismét gyakorolhattuk a hallgatás képességét. Ez volt a könnyebb feladat (szerintem hallgatásban jó vagyok :-))
Egy gyors párcsere után újabb hat mondatot kaptunk, de ezúttal nem az volt a feladat, hogy fejezzük be, hanem érvelnünk kellett az adott állítások mellett, akkor is, ha szöges ellentéte volt a véleményünknek. Igazából egyetlen egy mondat miatt volt nehéz:
"A tanári szakma ugyanolyan, mint bármely más foglalkozás, mindenki számára megtanulható." Erre nem is nagyon tudtam először reagálni pedig előtte is és azóta is gondolkodtam ezen. Még mindig az a véleményem, hogy ez nem így van. Azt elismerem, hogy sok olyan tudás van, amit mindenki képes elsajátítani pl.: lexikai tudás. Vannak kompetenciák, amelyek fejleszthetőek, de ezeken felül szerintem akkor is kell valami plusz. Nem tudom még pontosan, hogy mi az , de így érzem.