Csapatmunka

Talán az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb dolog, amit megtanultam az az, hogy mennyire fontos a csapatmunka és a csoportos tanulás. Kis csoportokban, ahol mindenkire egyenlő felelősség hárul.Egy jó csapatban mindenkinek megvan a saját szerepe és senki nem nyomja el a másikat. Persze egy ilyen óra lebonyolítása a tanár részéről is nagyobb felkészülést igényel, de szerintem maradandóbbat lehet így "alkotni"- ez saját tapasztalat, persze egyelőre csak a diák oldalról. Ebben a félévben pedagógián szinte kizárólag csoportokban dolgozunk. Megtanulunk együttműködni, odafigyelni egymásra és segíteni a másikat. Ez most lehet, hogy furcsán hangzik, de szerintem ezeket a tulajdonságokat is fejleszteni kell.

Ha már a kis hiteimet nézegetem, akkor leírom azt amelyikhez a leginkább ragaszkodom. Szerintem a tanításban az a legfontosabb, hogy ne kényszerből csináljuk. Meglátszik az órák minőségén és a jegyeken is, ha a tanár nem szívesen tanít vagy jobban unja a saját óráját mint a diák. Remélem, hogy ehhez a véleményhez húsz év múlva is tartani fogom magam. :-)

" A gyereknevelés és tanítás során az a legfontosabb, hogy egy gyerek mindig tudja, akkor is szeretik őt, ha nem tökéletes, és hogy ezen képes javítani. Ez olyan bizalom a felnőtt részéről, amit minden korú gyerek megérez. Hogy hisznek benne. Tévedhet és hibázhat.
Nem kell tökéletesnek lennie.
A világ sem az." Tari Annamária

A hét feladata: Az én legjobb tanárom
Ez egy öt perces esszé. Van olyan, hogy legjobb tanár? Szerintem nekem sok nagyon jó tanárom volt, de most egyet ki kell választanom. Szóval az én legjobb tanáromnak az általános iskolai osztályfőnökömet választottam. Egy kis falusi iskolában kezdtem meg a tanulmányaimat. Ekkor fogalmazódott meg bennem először (6 évesen), hogy tanár leszek, és ezt neki mondtam el először.
Rengeteget tanultam tőle. Például azt, hogy milyen egy jó osztályfőnök. Igyekezett minél jobban megismerni minket, felismerni, hogy kinek milyen tehetségei vannak. Megtanultam tőle azt is, hogy a tanításhoz nem elég a lexikális felkészültség.

Második hét, második óra.
Kezdés képen öt befejezetlen mondatot kaptunk:

1. Szerintem az a jó tanár, aki...
2. A tanításban a legfontosabb, hogy...
3. A tanulásban az a lényeg, hogy...
4. Az iskola arra való, hogy...
5. A tanár-diák kapcsolatban szerintem az a legfontosabb, hogy... 

Megőrzöm ezt a lapot és ez majd mindig emlékeztetni fog arra, hogy honnan indultam, milyen kép élt bennem a tanári pályával kapcsolatban.
Néhány perc gondolkodás után az elmúlt alkalomhoz hasonlóan párokat alkottunk, és megbeszéltük a lapra írt gondolatainkat. Ismét gyakorolhattuk a hallgatás képességét. Ez volt a könnyebb feladat (szerintem hallgatásban jó vagyok :-))
Egy gyors párcsere után újabb hat mondatot kaptunk, de ezúttal nem az volt a feladat, hogy fejezzük be, hanem érvelnünk kellett az adott állítások mellett, akkor is, ha szöges ellentéte volt a véleményünknek. Igazából egyetlen egy mondat miatt volt nehéz:
"A tanári szakma ugyanolyan, mint bármely más foglalkozás, mindenki számára megtanulható." Erre nem is nagyon tudtam először reagálni pedig előtte is és azóta is gondolkodtam ezen. Még mindig az a véleményem, hogy ez nem így van. Azt elismerem, hogy sok olyan tudás van, amit mindenki képes elsajátítani pl.: lexikai tudás. Vannak kompetenciák, amelyek fejleszthetőek, de ezeken felül szerintem akkor is kell valami plusz. Nem tudom még pontosan, hogy mi az , de így érzem.

Már órák óta azon gondolkozom, hogy hol is kezdjem. Egy kicsit idegennek érzem ezt a blogolósdit, de egyszer mindent ki kell próbálni, szóval belevágok. :-)
Ez a második félévem a Miskolci Egyetemen és életem első pedagógia óráján azt a feladatot kaptam/kaptuk, hogy a félév során vezessünk blogot és írjuk le az órán szerzett tapasztalatainkat, élményeinket.
Ezen az órán nem azt kaptam, amit vártam és megszoktam, hanem valami egészen mást.Hogy miért?
Először is átrendeztük egy kicsit a termet és első óra léven megtörtént a szokásos bemutatkozás mindenki részéről. Ezután Anetta egy doboz gombot borított ki az asztalára és mindenkit megkért, hogy válasszon közülük egyet. Én egy nagy elipszoid alakú gombot választottam. Pontosan most sem tudnám megfogalmazni, hogy miért. Talán a formája miatt. Ha jól emlékszem ott is ezzel indokoltam.
A következő feladat az volt, hogy rajzoljuk körbe a saját kezünket. Ez egy kicsit óvodás feladatnak tűnhet, de ami ezután következett az már közel sem volt ilyen egyszerű. Az öt ujj öt tulajdonság. Ez már fogas kérdés: mi az az öt dolog, ami rám leginkább jellemző? Néhány perc gondolkodás után már mind az öt ujjamon volt egy-egy tulajdonság. Amikor mindenki elkészült, Anetta azt kérte, hogy a gombjaink hasonlósága alapján keressünk párt magunknak. Andi lett a párom. A legnehezebb része az órának ezután következett. Mindkettőnknek három perce volt, hogy megossza a másikkal, hogy miért éppen azokat a tulajdonságokat írta magáról a papírjára. Ameddig az egyik fél beszél, a másik figyelmesen hallgat és jegyzetel. Három perc. Ez nem olyan hosszú idő, mégis mikor magamról kellet beszélnem már vártam hogy leteljen. Folyamatosan arra gondoltam, hogy mit mondhatnék még???  Ezután Andi három perce következett. Csoporttársak vagyunk magyaron, de nem ismerjük egymást igazán, ezért örültem neki, hogy beszélgethettünk és egy kicsit jobban megismerhettük egymást.
Az utolsó feladat az volt, hogy a mindenki megossza a csoporttal, amit a társa elmondott neki saját magáról, úgy, hogy csak a felrajzolt kézre írt tulajdonságokat használhatta segítségképpen.
Végig gondolva az óra történéseit nagyon tetszett. Nem csak a társainkat ismerhettük meg általa, hanem önmagunkat is. A terem ajtaján kilépve az volt az elő gondolatom, hogy ha egyszer osztályfőnök leszek ezt a "játékot" én is kipróbálom.