Csapatmunka

Talán az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb dolog, amit megtanultam az az, hogy mennyire fontos a csapatmunka és a csoportos tanulás. Kis csoportokban, ahol mindenkire egyenlő felelősség hárul.Egy jó csapatban mindenkinek megvan a saját szerepe és senki nem nyomja el a másikat. Persze egy ilyen óra lebonyolítása a tanár részéről is nagyobb felkészülést igényel, de szerintem maradandóbbat lehet így "alkotni"- ez saját tapasztalat, persze egyelőre csak a diák oldalról. Ebben a félévben pedagógián szinte kizárólag csoportokban dolgozunk. Megtanulunk együttműködni, odafigyelni egymásra és segíteni a másikat. Ez most lehet, hogy furcsán hangzik, de szerintem ezeket a tulajdonságokat is fejleszteni kell.

Ha már a kis hiteimet nézegetem, akkor leírom azt amelyikhez a leginkább ragaszkodom. Szerintem a tanításban az a legfontosabb, hogy ne kényszerből csináljuk. Meglátszik az órák minőségén és a jegyeken is, ha a tanár nem szívesen tanít vagy jobban unja a saját óráját mint a diák. Remélem, hogy ehhez a véleményhez húsz év múlva is tartani fogom magam. :-)

" A gyereknevelés és tanítás során az a legfontosabb, hogy egy gyerek mindig tudja, akkor is szeretik őt, ha nem tökéletes, és hogy ezen képes javítani. Ez olyan bizalom a felnőtt részéről, amit minden korú gyerek megérez. Hogy hisznek benne. Tévedhet és hibázhat.
Nem kell tökéletesnek lennie.
A világ sem az." Tari Annamária

A hét feladata: Az én legjobb tanárom
Ez egy öt perces esszé. Van olyan, hogy legjobb tanár? Szerintem nekem sok nagyon jó tanárom volt, de most egyet ki kell választanom. Szóval az én legjobb tanáromnak az általános iskolai osztályfőnökömet választottam. Egy kis falusi iskolában kezdtem meg a tanulmányaimat. Ekkor fogalmazódott meg bennem először (6 évesen), hogy tanár leszek, és ezt neki mondtam el először.
Rengeteget tanultam tőle. Például azt, hogy milyen egy jó osztályfőnök. Igyekezett minél jobban megismerni minket, felismerni, hogy kinek milyen tehetségei vannak. Megtanultam tőle azt is, hogy a tanításhoz nem elég a lexikális felkészültség.

Második hét, második óra.
Kezdés képen öt befejezetlen mondatot kaptunk:

1. Szerintem az a jó tanár, aki...
2. A tanításban a legfontosabb, hogy...
3. A tanulásban az a lényeg, hogy...
4. Az iskola arra való, hogy...
5. A tanár-diák kapcsolatban szerintem az a legfontosabb, hogy... 

Megőrzöm ezt a lapot és ez majd mindig emlékeztetni fog arra, hogy honnan indultam, milyen kép élt bennem a tanári pályával kapcsolatban.
Néhány perc gondolkodás után az elmúlt alkalomhoz hasonlóan párokat alkottunk, és megbeszéltük a lapra írt gondolatainkat. Ismét gyakorolhattuk a hallgatás képességét. Ez volt a könnyebb feladat (szerintem hallgatásban jó vagyok :-))
Egy gyors párcsere után újabb hat mondatot kaptunk, de ezúttal nem az volt a feladat, hogy fejezzük be, hanem érvelnünk kellett az adott állítások mellett, akkor is, ha szöges ellentéte volt a véleményünknek. Igazából egyetlen egy mondat miatt volt nehéz:
"A tanári szakma ugyanolyan, mint bármely más foglalkozás, mindenki számára megtanulható." Erre nem is nagyon tudtam először reagálni pedig előtte is és azóta is gondolkodtam ezen. Még mindig az a véleményem, hogy ez nem így van. Azt elismerem, hogy sok olyan tudás van, amit mindenki képes elsajátítani pl.: lexikai tudás. Vannak kompetenciák, amelyek fejleszthetőek, de ezeken felül szerintem akkor is kell valami plusz. Nem tudom még pontosan, hogy mi az , de így érzem.