Már órák óta azon gondolkozom, hogy hol is kezdjem. Egy kicsit idegennek érzem ezt a blogolósdit, de egyszer mindent ki kell próbálni, szóval belevágok. :-)
Ez a második félévem a Miskolci Egyetemen és életem első pedagógia óráján azt a feladatot kaptam/kaptuk, hogy a félév során vezessünk blogot és írjuk le az órán szerzett tapasztalatainkat, élményeinket.
Ezen az órán nem azt kaptam, amit vártam és megszoktam, hanem valami egészen mást.Hogy miért?
Először is átrendeztük egy kicsit a termet és első óra léven megtörtént a szokásos bemutatkozás mindenki részéről. Ezután Anetta egy doboz gombot borított ki az asztalára és mindenkit megkért, hogy válasszon közülük egyet. Én egy nagy elipszoid alakú gombot választottam. Pontosan most sem tudnám megfogalmazni, hogy miért. Talán a formája miatt. Ha jól emlékszem ott is ezzel indokoltam.
A következő feladat az volt, hogy rajzoljuk körbe a saját kezünket. Ez egy kicsit óvodás feladatnak tűnhet, de ami ezután következett az már közel sem volt ilyen egyszerű. Az öt ujj öt tulajdonság. Ez már fogas kérdés: mi az az öt dolog, ami rám leginkább jellemző? Néhány perc gondolkodás után már mind az öt ujjamon volt egy-egy tulajdonság. Amikor mindenki elkészült, Anetta azt kérte, hogy a gombjaink hasonlósága alapján keressünk párt magunknak. Andi lett a párom. A legnehezebb része az órának ezután következett. Mindkettőnknek három perce volt, hogy megossza a másikkal, hogy miért éppen azokat a tulajdonságokat írta magáról a papírjára. Ameddig az egyik fél beszél, a másik figyelmesen hallgat és jegyzetel. Három perc. Ez nem olyan hosszú idő, mégis mikor magamról kellet beszélnem már vártam hogy leteljen. Folyamatosan arra gondoltam, hogy mit mondhatnék még???  Ezután Andi három perce következett. Csoporttársak vagyunk magyaron, de nem ismerjük egymást igazán, ezért örültem neki, hogy beszélgethettünk és egy kicsit jobban megismerhettük egymást.
Az utolsó feladat az volt, hogy a mindenki megossza a csoporttal, amit a társa elmondott neki saját magáról, úgy, hogy csak a felrajzolt kézre írt tulajdonságokat használhatta segítségképpen.
Végig gondolva az óra történéseit nagyon tetszett. Nem csak a társainkat ismerhettük meg általa, hanem önmagunkat is. A terem ajtaján kilépve az volt az elő gondolatom, hogy ha egyszer osztályfőnök leszek ezt a "játékot" én is kipróbálom.